Szemeid tukreben lattam, ahogyan sorsot formal bennem, Az a nehany regi emlek, amit benned felejtettem. Hagytam, hogy lelkem melyen vegleg gyokeret
Szivemben valami nehez utemre ritmizal. Soteten luktetve minden jot likvidal. Csak nehany regi rezdules, ami megmarad. Minden mas erzelem lassan elszakad
Lassan te is a leted hasztalannak erzed, Es nem erdekel teged, hogyan mulik el. De felebrednek az ervek arra biztatva teged, Nem adhatod meg fel,
Ezen az oldalon meg minden bizonytalan, De hajt a vagy, hogy tudjam, odaat mi van. Itt mar szinte minden annyira szemelytelen. Alig van mar, akiben
Minden kesztetesem elfelejtem, Letem sulyat magamon erzem. S nyitott szemem mast hiaba lat, Tudom, hogy sokat kell aldoznom meg rad. Vergodik bennem
Siettem, nehogy utolerjen, Ne maradjak soha idegen kezben. Nem hianyzik, hogy leigazzon, Ez a realitasba agyazott alom. Nem volt soha balvanyom,
Kell az, hogy ertsd! Neked ez mennyit er! Az a par dolog, amit megmozgatsz masokert! Kell, hogy tobbet erezz! Neha mas celokert is verezz! Kell
Vajon miert ennyire sotet a kep, Mint akinek minden vegleg veget ert? Magamat tettekre sarkallom, Vezet ez a nem evilagi fajdalom. Ahol mar minden
